Nem vagy rosszul. De nem vagy jól sem. Nem történt semmi nagy tragédia, mégis valami feszít belül. Elindulnál valamerre, de nem tudod, merre.
Változtatnál, de nincs elég fogódzó. Olyan, mintha az életed egy „kicsit sem jó, de még nem annyira rossz” állapotban rekedt volna.
Ismerős?
Ez az az állapot, amit coachingban gyakran rejtett útkeresési krízisnek
nevezünk.
1. Az üresség nem mindig depresszió – lehet átmenet is
Sokan megijednek, amikor azt érzik, hogy már semmi nem tölt fel, ami
korábban örömöt adott. De ez nem mindig depresszió. Gyakran csak az előző életciklus kifáradása – és az új még nem látszik.
Ez egyfajta „belső tél” – ahol még nem virágzik semmi, de a gyökérzet már dolgozik. Csendes, nehéz, de szükséges szakasz.
A coachingban ilyenkor nem siettetünk. Nem tolunk célokat az ember elé, hanem megtanítjuk figyelni a finom jelzéseket.
2. A „túl sok lehetőség” is béníthat
A modern élet egyik paradoxona, hogy annyi mindenbe kezdhetnél bele, hogy végül semmibe sem kezdesz bele. – Új munka? De mi, és hogyan, és hova? – Költözés? De mi lesz, ha megbánod? – Kapcsolatváltás? Vagy inkább „csak” önismeret?
Az útkeresés nem mindig arról szól, hogy nincs lehetőséged. Hanem arról, hogy túl sok van – és egyik sem tűnik elég biztonságosnak.
Ilyenkor a coaching nem dönt helyetted. De ad egy rendezett gondolkodási teret, ahol le tudod rakni, ami kavarog benned – és egyre tisztábban látod, mit miért tolsz el magadtól.
3. Az „elég jó” csapdája
Van egy pont, ahol a „minden rendben van” is kevés. – Van munkád. – Van hol laknod. – Van kapcsolatod. – Van napirended.
De nincs élményed. Nincs valódi lelkesedés. Nincs belső hívás. És nem tudod, hol hagytad el önmagad.
Sokan itt érzik először, hogy nem akarnak rosszul lenni, de így sem akarnak tovább élni. Ez nem feltétlenül válság. Ez lehet az ébredés kezdete.
4. A coaching, mint tér az új önmagad felé
Coachként nem a válaszokat hozzuk – hanem a kérdéseket, amik új irányba nyitják a belső ajtóidat.
Ilyenkor a fókusz nem azon van, hogy mit „kellene tenned”. Hanem azon, hogy: – mit szeretnél érezni az életedben, – miben vágyod a több kapcsolódást, – mi az, ami már rég nem igaz rád – csak megszoktad.
A coaching folyamatban ezek az „elakadt” kliensek gyakran elkezdenek új szavakat találni önmagukra. Nem címkéket. Hanem valós élményeket.
Kérdés, amit érdemes feltenned magadnak:
„Mi az, amire most nemet mondok – csak mert félek, hogy nem leszek elég hozzá?” És mi lenne, ha nem az erősségedből, hanem az őszinteségedből indulnál el?
Ez az, amire a coaching tere biztonságos. Nem kell már tudnod, mit akarsz.
Elég, ha vágysz valami másra, mint ami most van.
Záró gondolat
Nem baj, ha most nem tudod, merre tovább. A baj az, ha ezt nem mered
kimondani magadnak.
Mert az első lépés nem az, hogy tudod az irányt – hanem az, hogy őszintén elismered: nem akarod ott folytatni, ahol most vagy.
A coaching nem sietteti a válaszokat. De veled marad addig, amíg a csendből irány lesz. A zűrzavarból vágy. A vágyból mozdulás.
